2008-05-31

A funtineli boszorkány és az ítélet napja

A funtineli boszorkány egy vitatott szerző vitathatatlanul sikeres regénye. Gyönyörű és lebilincselő történet, melynek utolsó előtti bekezdése a Prédikátor könyvének hangulatát idézi: „Mindezek az idők elteltek már régen. Ma már senkit sem érdekel, hogy élt-e valaha boszorkány a Funtinelen vagy nem, s hogy ennek vagy annak a korhadó fakeresztnek itt vagy amott mi a története.” Wass Albert maga is tisztességadásnak, ácsolt fakeresztnek tekintette a regényt, mely „múló emléke hajdani időknek”. De aki olvasta már a háromkötetes elbeszélést, és beleélte magát az egyszerű havasi emberek mágikus világában élő Nuca történetébe, az hozzám hasonlóan nem tud könnyen búcsúzni tőle. Hát még elfelejteni őt! A regény fájdalmasan festi elénk azt a folyamatot, ahogy a hegyekben magára hagyott tiszta és nemes szívű kislányból eldugott barlangokban villogó zöld szemekkel ücsörgő és a férfiakra menthetetlenül halált hozó boszorkány lesz. Mivel sorsa elől menekülni nem tud, keserű lemondással azonosul vele. És mi is ővele. Fájdalma és tragédiája egy időre az olvasó fájdalma és tragédiája lesz. Még ha tudja is, hogy A funtineli boszorkány természetesen mese. Megrendítő, varázslatos, elgondolkodtató – mese. De egy időre igenis érdekli, mindennél jobban érdekli, hogy ennek vagy annak a fakeresztnek mi volt a története. Nátu Sándrué, Farkas-Dumitrué, Birtalané vagy Tóderiké...

(A teljes cikk a honlap könyvtár rovatában olvasható.)

Szabados Ádám